Most is arról lesz szó, hogy aki azt hiszi, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék. Olv. 1Kor 10,1-14. Az elmúlt alkalommal is ezt az Igét olvastuk fel, és folytatjuk azokat a veszélyeket, kísértéseket, ami a hívő embereket is eléri, és elbukunk, ha nem vigyázunk, ha nem öldököljük meg a testünk kívánságait.

A múlt alkalommal a felsorolt bűnök közül csak az elsőről volt szó, a gonosz dolgok kívánásáról. Most a többiről szólok: 1. A bálványimádásról. 2. A paráználkodásról. 3. Krisztus kísértéséről. 4. A zúgolódásról.

1.) A bálványimádásról

1Kor 10,7: Se bálványimádók ne legyetek, mint azok közül némelyek, amint meg van írva: Leüle a nép enni és inni, és felkelének játszani.

Míg Mózes a hegyen volt, és Isten átadta neki a kőtáblákat a 10 parancsolattal, aközben a nép egy aranyborjút öntött, és azt imádta, áldoztak neki, és utána ettek, ittak, majd felkeltek játszani, azaz szórakoztak, mulatoztak.

Mit jelent ez nekünk? Hogyan folyhat ma a bálványimádás Isten népe között? A kenyértörés kapcsán már volt szó arról, hogy ha az erőnket, időnket, tehetségünket, pénzünket, vagyonunkat, családunkat, bármit nem az Úrnak, hanem a világi elvárásoknak, világi céloknak áldozzuk fel, akkor az ördögöknek áldozunk. Ha a világgal barátkozunk, azt szeretjük, akkor nincs meg bennünk az Atya szeretete.

Figyeljük meg, hogy a bálványt úgy tisztelték, ahogy Istent: Olv. 2Móz 32:4b-6. Így néz ki a bálványimádás! Áron ezt az Úr (JHVH) ünnepének mondja! Úgy áldoznak a bálványnak, mintha Isten (JHVH) volna. Aztán evés, ivás, szórakozás! Mert a bálványisten ezt nemcsak megengedi, hanem tetszik neki, hisz mögötte a Sátán van! Nagyon kell vigyázni ma is, nehogy istentisztelet címén a testvérek saját kedvükre és dicsőségükre énekeljenek, zenéljenek, táncoljanak, szórakozzanak, mert akkor Isten dicsőítése helyett akaratuk ellenére bálványimádás folyik.

Döbbenetes, mennyire össze tud keveredni az ember gondolkozásában Isten és a bálvány. Olv. Bír 17,1-6. Szó van itt lopásról, átkozódásról és áldásmondásról. Az Úrról (JHVH,) és bálványról is. Szó van templomról, efódról, papról, ami mind hamis volt, pedig jónak látták: 6b: ki-ki azt cselekedte, amit jónak látott. Jót akartak, de nem az Ige szerinti jót, így rossz lett.

Amikor nem arra figyelünk, hogy mit mond Isten Igéje, hanem a saját fejünk, a lelkünk, vagy a világ elvárása szerint élünk, szolgálunk és tartunk összejöveteleket, akkor bálványimádás folyhat. Istent csak az Ő Igéje szerint szolgálhatjuk. Őrizzen meg az Úr mindenféle bálványimádástól, de őrizzük meg mi is magunkat!

2.) A paráználkodásról

1Kor 10:8 Se pedig ne paráználkodjunk, mint azok közül paráználkodtak némelyek, és elestek egy napon huszonháromezren.

Hogy történt ez? Isten nem engedte, hogy Bálám megátkozza Izraelt. Akkor azt tanácsolta Báláknak, hogy hívják el Izraelt az ő isteneik áldozatára. Ha eljönnek, ezzel vétkeznek, és maga Isten fogja őket elpusztítani. Így történt. 4Móz 25:1b-2 ... kezde a nép paráználkodni Moáb leányaival. Mert hívogaták a népet az ő isteneik áldozataira; és evék a nép, és imádá azoknak isteneit. Először szellemi paráznaság, bálványimádás folyt, azután testi paráznaság, ahogy a bálványisten, a Sátán akarta. Isten aznap 23.000 embert ölt meg, de összesen 24.000 halt meg. (4Móz 25:9).

Megdöbbentő, hogy nyíltan paráználkodtak, nem is titkolták. 4Móz 25:6 És íme eljöve valaki Izrael fiai közül, és hoza az ő atyjafiai felé egy midiánbeli asszonyt, Mózes szeme láttára, és Izrael fiai egész gyülekezetének láttára; ők pedig sírnak vala a gyülekezet sátorának nyílásánál. Ki volt ez a férfi és nő? 4Móz 25,14-15 versből tudjuk. A férfi: Zimri, a Szálu fia vala, a Simeon-nemzetség háznépének fejedelme. A nő: Kozbi, Cúr leánya, aki a midiániták között az ő atyja háza nemzetségeinek fejedelme vala. A nép vezetői nem megakadályozták, hanem élen jártak a bűnben. Ezért mondta az Úr Mózesnek: 4Móz 25:4 Vedd elő e népnek minden főemberét, és akasztasd fel őket az Úrnak fényes nappal; hogy elforduljon az Úr haragjának gerjedezése Izraeltől. Nagy a felelőssége a vezetőknek: a családapáknak, - anyáknak, a gyülekezet elöljáróinak, sőt az ország vezetőinek is!

Az Úr azt üzente Pergámumba a gyülekezetnek: Jel 2:14. ... vannak ott nálad, akik a Bálám tanítását tartják, aki Bálákot tanította, hogy vessen botránykövet az Izrael fiai elé, hogy egyenek a bálványáldozatokból, és paráználkodjanak. Az Ige figyelmeztet: 1Kor 15:33 Ne tévelyegjetek. Jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok. Veszedelmes összebarátkozni bálványimádókkal!

Izrael azt gondolhatta, hogy szilárdan állnak. Isten megvédte őket. Bálám nem átkozhatta meg őket, sőt áldást mondott rájuk. Azt hitték állnak, és nem vigyáztak. Ezért elbuktak, és veszedelembe kerültek. Legyen ez intő példa a számunkra!

3.) Krisztus kísértéséről

1Kor 10:9 Se a Krisztust ne kísértsük, amint közülük kísértették némelyek, és elveszének a kígyók miatt.

Olv. 4Móz 21,4-6. Erre az eseményre utal Pál apostol.

De kérdezhetnénk: Miért Krisztus kísértése ez? Olv. 2Móz 17,1b-3. Itt is ugyanaz a helyzet: Nincs víz, és a nép zúgolódik. Erre Mózes azt kérdi: Miért kísértitek az Urat? Azért kísértették, mert ilyeneket gondoltak és mondtak: Miért hoztál ki minket Egyiptomból? hogy szomjúsággal ölj meg minket, gyermekeinket és barmainkat? Istenről ilyet feltételeztek, Aki szerette őket, és hatalmas kézzel szabadította ki! De így lett nyilvánvalóvá, mi van a szívükben. 5Móz 8:2. És emlékezzél meg az egész útról, amelyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben.

Minket is belevisz az Úr nehézségekbe: betegség, haláleset, gonosz rágalom, félreértés, stb., hogy nyilvánvalóvá legyen, elsősorban mi magunk előtt, hogy mi van a szívünkben. Olyasmi, hogy nem szeret az Úr? Elhagyott vagy elfeledkezett rólam? Nem törődik velem? El akar pusztítani? Ha ilyen gondolataink jönnének, azokat foglyul kell ejteni az Igével. Pl. Ézs 49:14-15 És szól Sion: Elhagyott az Úr engem, és rólam elfeledkezett az Úr! Hát elfeledkezhetik-e az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem. Ha nem ejtjük foglyul az ilyeneket, akkor mi is kísértjük az Urat.

Izraelre tüzes kígyók jöttek, és halálosan megmarta őket. Olv. 4Móz 21,6-9.

Ha mi kísértjük az Urat, akkor ama régi kígyó, a Sátán mar meg minket.

Ez ellen egyetlen orvosság van: Feltekinteni J. Kr.-ra, Akinek előképe a póznára tűzött rézkígyó. Ján 3:14-16 És amiképpen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképpen kell az ember Fiának felemeltetnie. Hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Csak ez a megoldás: Látni Isten szeretetét Fiában, Aki értünk halt meg!

Tudja ezt minden hívő ember, de amikor levesszük a szemünket az Úrról, és a körülményekre, meg magunkra és emberekre nézünk, akkor kísértjük az Urat.

Tehát éljen elevenen előttünk: Aki azt hiszi, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!

4.) A zúgolódásról

1Kor 10,10 Se pedig ne zúgolódjatok, miképpen ő közülük zúgolódának némelyek, és elveszének a pusztító által. Ezzel az Ige arra az eseményre utal, amikor kikémlelték az Ígéret földjét, és 10 kém elrémítette a népet azzal, hogy nem tudják legyőzni az ott lakókat, mert erősek, szálasak, és erősítettek városaik vannak.

Olv. 4Móz 14,1-4. Zúgolódtak Mózes és Áron ellen, végeredményben Isten ellen. 4Móz 14:27 Meddig tűrjek e gonosz gyülekezetnek, amely zúgolódik ellenem? Hallottam Izrael fiainak zúgolódásait, akik zúgolódnak ellenem!

A zúgolódás nagyon hasonlít Isten és Krisztus kísértéséhez. Pl. azt olvassuk az említett eseményeknél: 4Móz 14:22-23 mindazok az emberek, akik látták az én dicsőségemet és csodáimat, amelyeket cselekedtem Egyiptomban és e pusztában, és megkísértettek engemet immár tízszer, és nem engedtek az én szómnak, nem látják meg azt a földet, amely felől megesküdtem az ő atyáiknak; senki nem látja azt azok közöl, akik gyaláztak engem. A zúgolódás Isten kísértése és az Ő gyalázása.

A zúgolódás következménye az lett, hogy elhullottak a pusztában. Nem mentek be az ígéret földjére, a nyugodalomba.

A világ tele van zúgolódással. Soha nincs megelégedve a világi ember. Mindig több és más kellene, mint ami van. Nincsenek megelégedve anyagi helyzetükkel, a házastársukkal, a gyerekeikkel, a gyerekek a szüleikkel és a testvéreikkel, a dolgozó a főnökkel, a főnök a beosztottal. Az állampolgárok a kormánnyal, stb.

De a nagy baj az, amikor a hívő ember nincs megelégedve a körülményeivel és a sorsával, amit Isten alakít. Tehát Istennel nincs megelégedve.

Persze van olyan, amikor az ember engedetlen, és le kell aratnia, amit vetett. De sajnos gyakran akkor sem magát hibáztatja az ember, és nem alázkodik meg, hanem másokat és Istent hibáztatja, hogy miért engedte meg. Zúgolódás, panaszkodás. Ezek nagyon gonosz dolgok! 1Tim 6:6 De valóban nagy nyereség az Istenfélelem, megelégedéssel. Milyen jó, amikor valaki mindenért hálás Istennek! 1Thess 5:18 Mindenben hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok. Az ilyen hívők vigyáznak, nem esnek el, és bemennek a nyugodalomba!

Befejezés

Az ebben a részben leírtakat a 14. v. foglalja össze: Azért szerelmeseim, kerüljétek a bálványimádást! A bálványimádó az Úrtól a Sátán felé hajlik: 1Tim 5:15 Mert némelyek már elhajlottak a Sátánhoz. A többi bűn: a gonosz dolgok kívánása, zúgolódás, Kr. kísértése, paráználkodás, és még egyebek is, mind a bálványimádás gyökéréből fakad. Mindezek egymással szorosan összefonódnak. Ha bármelyiket nem vesszük komolyan, mert azt hisszük, hogy állunk, a többiben is elbukhatunk.

Az elbizakodott ember azt hiszi, hogy áll, a Zsolt 10:6 szerint: Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem esem bajba. Az ilyen nem vigyáz, és elesik! Az alázatos azt mondja: Zsolt 16:8 Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök. Csak addig nem esünk el, amíg az Úrra nézünk, Vele szoros a kapcsolatunk, amíg Neki engedelmeskedünk.

Nézzünk hát az Úrra szüntelenül, és akkor nem bízzuk el magunkat, nem rendülünk meg, nem esünk el a kísértésekben sem! Ámen.